Endresz György (1893 - 1932)

Az óceánrepülés története
 

 

A "Justice for Hungary" (Igazságot Magyarországnak) amerikai magyarok áldozatkészségéből épült repülőgép volt, amellyel Endresz György pilóta, és Magyar Sándor navigátor 1931. július 15-16-án az Atlanti-óceánt rekordidő alatt repülték át. Az esemény mind a mai napig nem él igazán a köztudatban, bár nagysága, jelentősége óriási.
A nagy magyar repülős álom, az óceánrepülés kezdeményezője Magyar (Wilczek) Sándor volt.

A szervezést az Egyesült Államokban élő magyarság végezte közadakozásból, Detroitban megalakult American-Hungarian Transatlantic Comittee, amely darabonként 1 dollárért árusított levelezőlapok árából kívánta az óceánrepülés költségeit fedezni. 1930. februárjában Harold Sidney Harmswort Rothermere viscount (1868-1940), az angol Daily Mail újságkonszern elnöke, 10 000 dollárt ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki első ízben repül át New Yorkból Budapestre. Az ő javaslatára kapta a repülőgép a "Justice for Hungary" nevet.

1930 júniusáig az Egyesült Államokban és Kanadában mintegy 5000 dollár, Magyarországon viszont csak 45 dollár gyűlt össze, ami még a repülőgép megrendeléséhez sem volt elég. Ekkor jelentkezett egy, az Egyesült Államokban korábban letelepedett magyar iparos, Szalay Emil, aki majdnem teljes mozgatható vagyonát, több mint 25 ezer dollárt áldozott az ügy érdekében. Így végre minden adott volt a nagy vállalkozás elindításához.

A kiválasztott Lockheed Sirius, kétüléses, egyfedelű alsószárnyas repülőgép korának egyik legsikeresebb, hosszú távra is alkalmas repülőgépe volt, nevéhez több rekord is kapcsolódik.

Balra: Egy eredeti (gyári) állapotú Lockheed Sirius 8A repülőgép. Endreszék gépéről később - a gumiabroncsok nagyobbra, erősebbre cserélése miatt - az áramvonalas kerékidomokat el kellett hagyni, a stabilitás javítása érdekében pedig megnövelték a függőleges vezérsík méretét.

Jobbra: Endresz György, Magyar Sándor, és Szalay Emil családjával, az indulás előtt egy repülőtéri hangár előtt.

A különleges feladat azonban különleges képességeket kívánt meg, ezért jelentős átalakításokat végeztek a gépen. Az átalakítási munkákat a Magyarországról kiutazó Bánhidi Antal tervezte és irányította.


Balról jobbra: Magyar Sándor, Szalay Emil, Enrdesz György, Bánhidi Antal

A "Justice for Hungary" 1931. július 15-én startolt az új-foundlandi Harbour Grace (a Kegyelem Kikötője) repülőteréről, Endresz György pilótával és Magyar Sándor navigátorral a fedélzetén. A tökéletesen működő motor és a profi páros már a táv első felén rekordot döntött: 13 óra 50 perc alatt érték el az ír partokat, annak ellenére, hogy korszerű, földindukciós iránytűjük már indulás után kevéssel felmondta a szolgálatot, és az óceán fölött sűrű köd akadályozta a tájékozódást.
Az út további szakaszában a navigálás - a rossz időjárás miatt - még nehezebbnek bizonyult. A kényszerű manőverezés és a viharzónák kerülgetése miatt meghiúsult a mátyásföldre tervezett landolás, pedig ott már ezrek várták türelmetlenül a Lockheed Sirius feltűnését. Már magyar területen, Győr közelében az óceánrepülők észlelték, hogy az üzemanyag-ellátás akadozik, további hetven kilométer megtétele után benzinhiány miatt leállt a motor. Siklórepülésben közelítették meg a talajt, és 1931. július 16-án délután, Bicskétől nem messze, Felcsút határában, egy kukoricatáblában kényszerleszállást hajtottak végre. A Harbour Grace-től Felcsútig megtett 5770 km-es utat a két magyar óceánrepülő pontosan 25 óra 20 perc alatt teljesítette, gyorsabban, mint addig bárki, óránként csaknem 230 kilométeres átlagsebességgel. Továbbá a korábbi óceánrepülők közül senki sem hatolt ilyen mélységig az európai kontinens belsejébe, igy három világrekord is megdőlt ezen a napon.

A kényszerlesállás következtében a repülőgép légcsavarja és egyéb részei sérüléseket szenvedtek, vezetői szerencsére nem.

Magyar Sándor a "romos" motor és légcsavar mellett

 

A kép szereplőinek azonosítása folyamatban...Aki felvilágosítással tud szolgálni, kattintson ide!

 

A rekordereket nemzeti hősként fogadták 1931. július 20-án Budapesten, a Millenniumi Emlékműnél, ahová százezrek ünneplése közepette érkeztek. Az eufórikus hangulat, a korabeli leírások szerint három hétig tartott.

Endresz György az események után továbbra is pilótaként dolgozott, Magyar Sándor azonban még 1931-ben visszautazott Amerikába, hírnevének köszönhetően elhelyezkedett a repülőiparban.
Egy évvel később Endresz a világ óceánrepülőinek találkozójára repült a géppel, Bitai István rádiótávírász navigátorral.

Indulás Rómába Mátyásföldről (1932. május 21.)

1932. május 22-én Rómában tartották az óceánrepülők világkongresszusát, melyre meghívták mindazokat, akik átrepülték az Atlanti-óceánt. A magyarok május 21-én 15 órakor értek Róma Littorio repülőterére, ahol leszállás közben a gép átpördült, lezuhant, és mindkét férfi meghalt. Olaszországban ünnepélyes külsőségek között elbúcsúztatták őket, a temetés itthon történt, hatalmas tömeg együttérző részvételével.

Endresz Györgyről a háború előtt Budapest belterületén teret, az akkor még önálló négy városrészben utcát neveztek el, de 1945 után a "hálás utókor" ezek nevét megváltoztatta. Síremléke sem lenne a Kerepesi temetőben, ha 1979-ben a repülés néhány lelkes barátja - részben saját költségen - a korhadt fakereszttel megjelölt, addigra rendkívül elhanyagolt állapotba került sírhelyére fekete márványoszlopot nem állíttat.
A Közlekedési Múzeum és a Magyar Repülő Szövetség Felcsút és Szár határában, a magyar óceánrepülés fél évszázados évfordulója alkalmából süttői vörös kőből faragott, fehér márványtáblával díszített emlékoszlopot állított. A jeles eseménynek hazánkban a közelmúltig ez volt az egyetlen emlékhelye.


Emlékkő a leszállás helyétől nem messze.

2006.július 15-én a fent említett emlékkő közelében új, méltó emlékmű felavatására került sor. Az avatáson műsort adtak az Endresz György általános Iskola tanulói. Részt vettek rajt mindazok, akik a magyar repülés ügyét szívükön viselik, kezdve a légierő pilótáitól a nyugállományú polgári repülőkön és a környékbeli települések vezetőin keresztül a közel- és távol lakó érdeklődőkig. Az országos jelentőségű esemény azonban nem vonzott (tudtommal) egyetlen állami vezetőt sem, a médiában pedig csak gyér visszhangja volt.

 

MISZLAY ZSOLT: Az első magyar óceánrepülés című cikke alapján (Csoknyay Tamás)

Vissza a lap tetejére